Patak

PATAK KÖZSÉG TÖRTÉNETE

Tarnai Béla esperes, pataki plébános (1945-1973) falutörténetének rövidített, szerkesztett változata

1172: a szájhagyomány szerint ebben az évben alapította Patak községet egy molnár. Ezt a vélekedést erősíti az 1388-ban Patakon élő Reuz hospes (telepes), aki molnár volt; illetve az is, hogy faluban már évszázadokkal ezelőtt is működött vízimalom, amiről egy 1600-as években keletkezett összeírás tanúskodik.

A falu első írásbeli említése IV. Béla királyunknak a tatárjárás után, 1255. augusztus 16-én kelt okmányában történik.’Villa Patak’, azaz ’Patak falu’ néven szerepel az okiratban. A király a tatár pusztítás utáni összekuszált birtokviszonyokat rendezni akarván Vácra összehívta 3 vármegye, Nógrád, Hont és Gömör vezetőit. A király parancsára Vadkerten határjárást tartottak és megállapították, hogy meddig terjed a vadkerti birtokosok földje. Az okmány szószerinti fordítása:

Elkezdték Vadkert határjárását észak felől, onnan ahol az a 3 határjel volt, amelyik 3 falu: Vadkert, Detár és Szent-Lőrinc területét jelölte. Innen keletnek haladtak bokrokon át a nagy útig, azok mellett a határjelek mellett, amelyek Vadkertet Szt. Lőrinctől elválasztják. Innen az út mellett addig a bokros helyig mentek, ahol két határjel van és a határ a régi hídhoz kanyarodik, amely híd maga is határul szolgál s amely alatt a Lókos vize folyik. Innen Hakara nevű földhöz jutottak lapályon haladva, majd addig a földig, ami kelet felé Csesztvéhez ér. Innen délre fordult a határ, ahol régi határjelek választják el Vadkert helységet Csesztvétől, de mégis bekerítve a nagy erdőt Vadkert határában. Innen a határ érinti a szentei nemesek földjét, azután a szátoki nemesek birtokföldjét. Innen ér a Tereskei Monostor birtokához, innen a régi határjeleken át Tót-Tereskéhez (megj.: ma Pusztaberki), azután dél felé hajolva ér a Bohna nevű földhöz (megj.: ez a mai horpácsi dűlő lehetetett), innen hajlik le a Patakvize völgyéhez innen Patak faluhoz a határjeleken át. Itt ismét a Patak vizéhez fordul és azon áthaladva megy a szőlőhegyekig és innét vissza a három fő határjelhez.

A második honalapító IV. Béla király ezen okmányából megtudhatjuk, hogy a falunk ősrégi település, megvolt már a tatárjárás idejében is. A muhi csata 1241-ben volt, a falunk akkor már létezett. Ez a falu legkevesebb 765 éves, de lehet jóval régebbi is.

A nevét valószínűleg arról a kis patakocskáról kapta, amely leghosszabban akkor is ezen a falun folyt keresztül. IV. Béla okmánya Patakvize völgyéről és Patak faluról beszél, így nem kétséges, hogy a falu a patakról kapta nevét, amely már akkor is megvolt.

IV. Béla király okmányából még az is kikövetkeztethető, hogy a falu akkoriban ott volt, ahol most a Fölvég van. A szőlőhegyek már akkor is megvoltak, s annak közelében volt a falu. A mai Balassagyarmat-Vác országút már akkor is megvolt. Sőt sokkal régebben megvolt, s a vidék legjelentősebb útvonalának számíthatott, azért nevezi az okmány „Nagy út”-nak. 1255-ben Patak még csak falu (villa Patak) volt. Később gyors fejlődésnek indult.

1332-ben Patak elszakadt Vadkerttől és önálló plébánia lett.

1397-ben már az esztergomi Schematizmus szerint is önálló plébánia. Eddig Patak királyi birtok volt, ezentúl azonban gyakran van zálogban. 1397 előtt Losonczy István horvát bánnak volt itt birtoka. Ezt 1397-ben özvegye Vezsenyi Olga örökölte, övé volt Horpács, Dejtár, Patak.

1421-ben Patakot Szécsényi László 5.000 Ft-ért zálogba vette.

1434-ben már városi kiváltságokkal rendelkezett. Később jelentősége még tovább növekedett és a középkorban, mint fontos hely szerepel.

1436-ban Pálóczi György esztergomi érsek vette zálogba Dejtárral együtt.

1451 nyarán, amikor Hunyadi János kormányzó, a huszita Jan Giskra cseh zsoldosvezér megfékezésére indult, Ipolyság felől jött seregével és Patakon egy ideig megpihent, majd Gyarmat felé vonult, s onnét tovább Losoncra, ahol a csata lezajlott. Ebben az időben Drégelypalánk, Patak és Vadkert között jelentős és forgalmas út volt. Erre húzódott ugyanis a Selmecbányát és Körmöcbányát, Korponát a magyar Alfölddel összekötő országút, keresztülszelve Vadkertnél a Gyarmat-váci nagy országutat. Bizonyítja ezt, hogy a büdöstói és lepényparti hidak valamikor – hatalmas köveikről ítélve, – olyan erősek voltak, hogy nagy forgalmú út terhét is elbírták. Továbbá bizonyítja az, hogy ezen a vonalon a régi időben kocsmák és vendégfogadók voltak. (Pl. a Büdöstóban.) Itt Patakon is a Lestyánszky-féle ház helyén (a mai Petőfi u. 4. sz. alatt) vendégfogadó volt. Az idősebbek arra is emlékeznek, hogy az út mellett a Büdöstó táján volt egy Nepomuki Szent János szobor is. Ez a körülmény is forgalmas útra enged következtetni. Pataknak nem volt sem nagy országútja, mint Vadkertnek, sem jelentős folyója, mint Gyarmatnak, mégis szépen fejlődött.

1552-ben Drégely várának elfoglalása után a törökök lerombolták a falut a templomával és plébániájával együtt, ezzel jelentősen visszavetették a fejlődését.

Az ezután következő 46 évről nincs semmi adatunk a faluról.

1598-ban egy adóösszeírásban Vásárospatak néven említik, 31 adóköteles házzal.

1605-ben Bocskai csapatai elfoglalták az osztrákoktól Drégely várát, Gyarmatot, Szécsényt, Nógrádot. Még ebben az évben Bocskai uralma alá került mindaz a terület, ami nem volt török kézen. Tehát a mi falunk is ekkor Bocskai fejedelemségéhez tartozott.

1606-ban a bécsi béke értelmében a vidékünk ismét Habsburg birtok lett. 13 év múlva újabb felkelés zajlott le, amelynek vezére Bethlen Gábor erdélyi fejedelem volt. Csapatai ostrommal elfoglalták Drégelyt, Gyarmatot, Nógrádot. Ekkor tehát megint az erdélyi fejedelemhez tartozott falunk.

1621-ben a nikolsburgi béke értelmében a Habsburgok visszakapták magyarországi birtokaikat, így Drégely vára, Gyarmat, Nógrád vára II. Ferdinánd kezére került.

1634-ben Patak a nógrádi „nahijé”-hez tartozott, de ekkor már csak 5 „porta”, adóköteles ház volt benne. Tehát a falu tönkrement. Az egyházi hatóság által kiküldött apostoli vizitátor is megállapítja 1634-ben, hogy a pataki plébániának nincs semmi felszerelése, Kecskeméthy Bálint plébánosnak nincs semmi jövedelme, sőt maga a templom is le van rombolva. Ez a törökök által lerombolt templom minden bizonnyal a mai Fölvég közepe táján, a Szalai és Szűcs porták előtt állt, ahol a régiek egyöntetű és ősi hagyománya szerint valami templom volt, s ahol még ma is láthatók a kövek, amelyek a templom alapját alkották.

A falu megmaradt népe itt hagyta a községet, hiszen se temploma, se háza nem volt és beljebb húzódott a Kenderföldek tájára, ami védettebb hely volt számára. Ezt a feltevést megerősíti a régi hagyomány is. Találtak itt szántás közben olyan köveket és kődarabokat, amelyek egészen bizonyosan nem talajkövek. 1932-ben szántás közben nemesi ezüst pecsétnyomót találtak. 1958-ban Vodnák (Tóbis) Sándor Ödön szőlő alá földet fordított és kb. 80 cm mélységben talált egy 50-60 cm széles, és 2 méter hosszú falat, téglából! A tégla és a közé kevert kő nem habarccsal, hanem égetett mésszel volt kötve. Ettől a helytől nem messze szőlőtelepítéskor találtak ezen a részen tömegsírt is, csontvázzal. A régiek gyakran mondogatták: a kenderföldeken gunyhókban laktak az emberek. Egy másik régi hagyomány azt tartja, hogy a Kenderföldeken volt a falu és mindössze 5 ház volt benne. Azt is beszélték az öregek, hogy a falu egykor a zsidótemető táján volt. Tehát minden adat arra mutat, hogy a patakiak lerombolt falujukból kihúzódtak erre a részre, amely biztonságosabb volt sokkal számukra. Kb. 50-60 évig élhettek itt. Ezalatt nem volt plébánosa a falunak és nem volt temploma sem, volt mégis lelki gondozója ún. „licentiatusa”, vagyis a paphiány miatt megbízott világi emberek, legtöbbször iskolamesterek, vagy diákemberek, akik elvégezték azokat a funkciókat, teendőket, melyekhez nem volt okvetlenül szükséges a papszentelés. Patakon a templom lerombolása után és a Kenderföldekre való kivonulás után ilyen licentiátusok működtek, tehát nem felszentelt papok, de a papi rendbe sorolták őket, és nevüket nyilvántartották. Patakon Hraditensis Filippus 1647-ben, mint licentiatus működött.

1663-ban ismét megindultak a törökök ezen a vidék ellen. Szanda felől vonul a nagy török had Drégelypalánk ellen (tehát biztosan a mi falunkon is átvonultak). Az őrség a vár ágyúit a határban elásta, a várat felgyújtotta és elhagyta. Ekkor Drégellyel és Gyarmattal egyidőben a török kezére került Nógrád vára, majd Hollókő vára is.

A mi falunk is török kézen volt, hiszen most már minden vár elesett. Volt azonban plébánosa. 1668-tól 1680-ig Osvald Mátyás licentiatus személyében, aki egyúttal Dejtárt is ellátta.

1695-ben olvasunk újra arról, hogy van lelkipásztora falunknak. Vieszkay Jakab személyében, aki egyúttal Csesztvét is gondozta. Ez a plébános 1700-ig működött Patakon. 1700-tól a pataki plébániát Saáry György plébános gondozza, s egyúttal Dejtárt és Vadkertet is ellátja 3 éven át.

1703. április 17-én új plébános került Patakra: Bélay János. Az esztergomi káptalanban ő volt az utolsó, aki szakállt viselt. Ez a plébános itt volt 8 évig, vagyis a Rákóczi féle szabadságharc ideje alatt végig. 1711-ben a szatmári béke évében hagyta itt Patakot.

1714. június 11-énúj plébános, egy volt helyettes esperes, Balogh György Ferenc került ide, aki megkezdte az anyakönyvek vezetését Patakon. Itt keresztelték a dejtáriakat, vadkertieket, sőt néha még horpácsiakat is. Tehát Patak az anyaegyház, holott az anyakönyvekből megállapíthatóan már akkor is Patak volt a három falu között a legkisebb, míg Vadkert a legnagyobb. A vadkertiek követelték is, hogy náluk lakjék a plébános, mert ők vannak többségben. 1714-től szerepelnek az anyakönyvekben a Patakon ma is ismert Vodnák, Csehek, Csóka, Berta, Bussai családnevek, majd néhány év múlva a Gacs, Bodó, Csóka, Szűcs nevek.

A Rákóczi-féle szabadságharcot követően, miután a Habsburgok kénytelenek voltak emberségesebb módszerekre áttérni, eljött az idő, hogy a patakiak visszajöjjenek a lerombolt falu helyére és újra felépítsék azt. Patak népe visszajön a régi helyére és az új faluval egyszerre új templomot is épít a lerombolt régi helyett, de nem a régi helyére, hanem ki a dombtetőre, ahol tűztől, árvíztől védve volt. Ez a dombtető megszentelt hely volt számukra, mert bizonyosan itt volt az ősi temető. Akárhol ásunk a templomdombon mindenütt csontokat találunk a földben. Amikor az orgona földelése zajlott, a templom fala mellett a föld mélye csontokat, férfi és női csontokat takart. A vizsgálat szerint ezek a csontok legalább 2-300 évesek! Amikor a kórusnagyítás történt 1938-ban és az oszlopoknak helyet ástak, akkor is csontokat találtak. Tehát a templom ősi pataki temetőre épült!

1720 körül épült a pataki templom, vagy legalábbis ekkortájt kezdték el az építését. Feljegyeztek egy olyan régi szóhagyományt, hogy „2 szerzetes járt itt és azok alapították a templomot. A szerzetesek ferencesek voltak.” Amikor a falu népe visszajött a régi helyére és felépítette új templomát, akkor kapott újra felszentelt papot, plébánost.

1731-ből származik az a Visitatio Canonica-jegyzőkönyv, amely a templomról ír részletesen. Az okmány érdekesebb részeinek magyar fordítása a következő: Ez a templom a Szentháromság tiszteletére van szentelve. Van szentélye, amely a sekrestyével együtt boltozott (kupola alakú), a templom hajója lapos deszkával van fedve, 3 oltár van benne, ezek között kettő háromszoros tiszta takaróval van ellátva, a harmadikon nincs, a szószék, a kórus és a padok fából vannak.” „Az iskolamester Szarka János, a hitvallást letette, kellő tudással rendelkezik, de nincsen növendéke egy sem. Ezért a híveket megintjük, hogy gyermekeik taníttatásáról gondoskodjanak. A lélekszám 257. Mind római katolikusok.” Valószínűleg volt harangtorony is, hiszen 1716-ban Patakon volt harangozó; de ez akkor még fából készült harangtorony lehetett.

1732. április 31-én Bitter Lőrinc, mint önálló pataki plébános foglalta el beneficiumát, filiája Dejtár.

Az 1755. augusztus 10-i Visitatio Canonica jelentése szerint a plébános, Bitter Lőrinc, ismeri a magyar nyelvet, kevéssé a szlovákot, 23 év óta végzi e helyen buzgón a lelkipásztori munkát. Szentmisét kellő tisztelettel gyakran mond, a részint erkölcsi, a részint oktató beszédeket nem hanyagolja el. A szentségeket a római egyház szokása szerint szolgáltatja ki. Példás életű, elég ismerettel rendelkezik. Az ünnepeket és a böjtöket kihirdeti, gondoskodik megtartásukról. Mindenki az előírt hirdetések után köti a házasságát. Elöljárói iránt engedelmes, egyházi öltözetet és hajkoronát hord. Iskolamester Csaby János, az előírt hitvallást letette, ismeri a megkívánt szertartásokat, erkölcsi magatartásával a nép is, a plébános is meg vannak elégedve.  575 katolikus lakója van a falunak.Van esküt tett bábaasszony.

Az 1789. augusztus 17-i Visitatio Canonica szerint a plébános Szekeres János. Négy harang van. Orgonista és iskolamester nemes Marszovszky Ferenc. Télen 40, nyáron 10 növendéke van. Temetőőr: Busay János. A bába: özv. Pásztor Anna. A lakosok száma 817. Van még 9 izraelita is.

1799-ben határozta el a templom megnagyobbítását Batthyány József bíboros. Az ő halála után a kamara folytatta az építkezést.

1801: a ma is álló, új templom építésének az éve. Július 12-én helyezték el a toronykeresztet, amelybe német nyelvű emlékiratot tettek. A teljesen elkészült templomot 1801. advent első vasárnapján áldotta meg  Barthalóczky József esperes. 

1818-ban ismét kánoni látogatás volt Patakon, Péter nógrádi főesperes végezte. A plébános ekkor Kosztka Pál. Magyar, német és szlovák nyelveken beszél. Az iskolamester Horváth József. A harangozó Szabó József. Bábasszony működik. A kegyúri jogokat a földesúron kívül az esztergomi érsek gyakorolja. A lakosok száma 984.

Az 1835. szept. 2-i vizitációkor még Kosztka a plébános. Iskolamester Boda János. A katolikusok száma 1018, 2 evangélikus és 8 izraelita van.

1846. május 13-án jelenti Kovács Pál plébános, hogy önmegtartóztató társulatok működnek a faluban. Tagjainak száma Patakon 234, Dejtáron 426. Kötelezték magukat arra, hogy égetett italt egyáltalán nem, egyéb alkoholt csak mérsékelten fogyasztanak.

1850. augusztus 24-én jelenti Kovács Pál plébános, mint iskolaigazgató, hogy a falu lakossága 1107, ebből 1096 katolikus és 11 izraelita. Az iskolába járók száma télen 56 fiú és 59 leány, összesen 115, nyáron 18 fiú és 20 leány, összesen 38. A tanító Jábri György, 54 éves. Van egy segédtanító is.

1863. augusztus 11-én egy jelentés szerint 153 a pataki hétköznapi (77 fiú, 76 leány), 68 a vasárnapi (35 fiú, 33 leány) iskolások száma. Van egy segédtanító is. Egy keltezés és aláírás nélküli ’60-as évekből való jelentés szerint 1145 a pataki lakók száma.

1912. szeptember 27-én volt újra vizitáció Patakon. A lakosság 1383 fő volt.

1919. október 31-én kelt Horváth Rezső plébános jelentése, amely szerint a kommunizmus Patakon enyhe volt.Amikor május 3-án elterjedt a hír, hogy Kun Béla megbukott, a plébános kitétette a nemzeti lobogót a templomtoronyra. A zászlót levették, a plébánost pedig Vácra és a Markó utcába hurcolták egy hétre.

1920-ban a népszámlálás szerint a falu lélekszáma 1484.

1930-ban a népszámlálás szerint már 1635-re gyarapodott a falu.

1944. december 9-én jöttek be a szovjet csapatok Patakra. Veszteségek: Még a szovjet bevonulás előtt egy bomba légnyomása megrongálta a templom ablakait. A megszállás idején elvittek a templomból több kg. gyertyát, 9 db albát, 8 db karinget, 16 db oltárterítőt, 8 készlet ministránsruhát. Sok fa fölszerelést eltüzeltek. A legfontosabb, legértékesebb dolgok – egy ládában elrejtve – a pincében elfalazva megmaradtak. De az anyakönyvek közül négyet megrongáltak, lapokat téptek ki, s azokat eltüzelték. Eltüzeltek elég sok fontos iratot, kataszteri birtokíveket, javadalom összeírásokat, több visitatio canonicát. A plébániaépületből, ami csak fából volt, elvitték. A római katolikus iskola fölszerelése és berendezése teljesen elpusztult. A tanító lakások falát is kibontották. Elpusztult a szövetkezet nagy épületével együtt az egyházközség tulajdonát képező színpad. A magánházakat is súlyos károk érték. Főleg a melléképületek mentek tönkre. A község lóállományának 99 %-a, az egyéb állatállomány 80 %-a ment tönkre, illetve tűnt el. Emberéletben is volt veszteség. A megszállók egy férfit és egy fiatalasszonyt agyonlőttek, egy férfit a bomba ölt meg, kilencen az izgalmak, pincézés, stb. miatt haltak meg. Az egész megyében itt alakult meg először az esperes-plébános és a tanító munkája nyomán a Nemzeti Bizottság.

(Folyt. köv.)

***

Források:

  1. Világi források.

  2. Egyházi canonica visitacio

  3. Series parochorum

  4. Öregek élő hagyománya.

  5. Nógrád megye rövid története II.

  6. Nógrád megyei műemlékei III.

  7. 1255. az első okmánnyal igazolható hiteles évszám a község történetében.